BILIBE PISILT

Most történt:


Réka mondogatta: bi-bi bi-bi....
Mondtam neki, hozza ide a bilit. Idehozta, levetkőztettem és BELEPISILT!!!!!!! :)))))

Kivagyok.......

Most muszáj kiírnom magamból, mert felrobbanok!!!!!!

A történet szombaton kezdődött. Barátnőm hazajött Zalaegerszegről (ott laknak a  vőlegényével), s elhívott a városba este, így anyunál aludt a Rékus. Írtam Antinak sms-t, hogy hazajön a Timi, megyünk a városba kicsit. Erre a reakciója: "Mész rosszalkodni.... :( " Már itt kiakadtam, hogy köszi, így tényleg jól fogom magam érezni.....
Nem értem, hogy a bnőm aki a vőlegénye nélkül hazajön a hétvégére minden fennakadás nélkül jól tudja magát érezni, mint a barátnője, akinek  a férje is otthon volt, s otthon tudnak beszélgetni, s örül, hogy a párja jól érezte magát!!!!
Na ez nálunk sose volt, s ahogy elnézem soha nem is lesz!!!!!!
Másnap beszéltünk telefonon, s mi az első kérdése: BEPASIZTÁL? Mondom szerinted bepasiztam? Így ismersz????
Kérdem én hol a bizalom?????

Már napok óta egy merő hiszti a lányom, nem lehet csinálni semmit tőle, mellette, vele. Este fél8tól fél10ig visít, de nem hajlandó se játszani, se inni, se enni, se aludni, SEMMIT!!!!
Betettem a kiságyba, hogy most akkor kimegyek a levegőre, mert nem bírom..... felhívom Antit, hátha ad egy kis erőt, de nem tudom hova gondolok..... Mit mond? Vigyem el anyámhoz. De...., mondom persze, dolgozik.... meg készülne ő is a karácsonyra, hisz múlt héten beteg volt, nem tudott csinálni semmit.
Erre a reakció: hétvégén vigyem el hozzá. Mondom hazajössz hétvégén. Nem szeretnél a lányoddal lenni esetleg 2 hét után? (én kis naív) Erre ő: akkor mi mikor leszünk együtt???
Én: ????????????????? Mi van? Hát mondom hétvégén... Te foglalkozol egy kicsit a gyerekkel, addig én tudok mondjuk kicsit készülgetni a karácsonyra.
Ő még mindig ott tart, hogy akkor velünk mi lesz?????? Mi a faszom bmeg....szerinted? Élünk normális családi életet!!!!!!!!!!!!!!!
Mert hogy ő be akar menni a városba kicsit este (na eddig nem ezt mondta) ...
De hogy neki legyen  elég az, hogy én kibuliztam magam hétvégén.... és letette a telefont.

ERRE NEM TUDOK MIT MONDANI!!!! NEM NORMÁLIS!!!!! KIBÚJT A SZÖG A ZSÁKBÓL, NEM TUDJA ELFOGADNI, HOGY ELMENTEM A BNŐMMEL A VÁROSBA.

Én vagyok ennyire hülye, hogy szerintem ez tök normális, hogy van az "én" életem, az "ő" élete és a "mi" életünk?????

Én ezt nem bírom idegrendszerrel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Túrórudifüggő! :)

HÁT SZIA! :)

Tegnap palacsintát sütöttem, s egyet összetekertem Rékának nutellásan, s félretettem, hogy hűljön. 
Apró kéz felnyúl és csen taktikával megszerezte, majd kikerekítette a szemeit, s széles mosollyal ezt mondta: "Hát SZIA! Hát SZIA! Hát SZIA!" 
:D :D :D

Hiányzó láncszemek .... :)

Először is, mint már az előző bejegyzésemben (ami szintén nem tegnap volt már) nagyon restellem magam, hogy nem írtam ide semmit, így hát nagy vonalakban leírom mi is történt velünk. :)
Na persze nem mind, csak a lényeget. Ezt a bejegyzést fogom majd bővítgetni amíg nem érünk a "mához".
A továbbiakban sem ígérem, hogy napi rendszerességgel írni fogok, de a fontosabb dolgokról szó fog esni! :)

Kezdem azzal, hogy bizony az én lányom betöltötte az első életévét! :) Olyan hihetetlen, hogy így rohan az idő! Kezdek rájönni, hogy mennyire igaz, hogy sokkal gyorsabban mennek az évek, mikor már az embernek gyermeke van. Rajta látszik igazán, mennyit is jelent egy év! Eszméletlen.....
Rékus születésnapját Balatonfenyves alsón ünnepeltük, egy barátnőmmel és férjével (ez a nyaralás mondhatni egy mini nászút volt számukra, hisz 2 nappal a lakodalom után indultunk.
Csatolok is pár képet az eseményről:

 Igen...igen, az a dobócsokor .... :) )
A nyaralásunk közepére esett a nagy nap AUGUSZTUS 12-e, ami egyben az én névnapom is! :)
Tőlünk egy Waldorf manót kapott, Adriék meg egy kapucnis törölközővel lepték meg.
Ezt a tortát gyártottuk Adrival előző este:

"Szőrnyű,  egy éves lettem!" .....

Igen, ott van a pocakban a játszópajtás, a kicsi Gréta! :)

Igazi zsúr volt! :)

Ajándékokkal:

Voltunk sétálni is:

Voltunk kirándulni Badacsonyban: 

Sajnos hamar eltelt az az egy hét, ami kicsit rövidebbre sikeredett egy nappal, mert Rékusom belázasodott, s sugárba hányt, megjártuk az ügyeletet, majd hazaindultunk.

Itthon sorkerült az első hajvágásra, levágtam nyakban a babahajakat (kevesen mondhatják el, hogy egy évesen hátközépig érő hajuk volt):

Meglátogattam a Táborlakókat is, eltöltöttem egy éjszakát velük, majd másnap jöttek értem. Itt éppen Anitával kutyáznak:

Hazafelé megálltunk Balatonbogláron, volt valami egész nagy kaliberű rendezvény, körhintákkal, árusokkal. Na ott az "apró kéz kinyúl és magáévá tesz" taktikával szert tett a KisHusos egy kék csipkés francia bugyira, ami még méret is, meg egy elemmel működő ugató, világító szemű kutyára. Természetesen nem vettük észre egyből, mert a babakocsi napellenzője fel volt hajtva, mi már csak a  kincsekre lettünk idővel figyelmesek. :D 

Továbbmentünk egy kevésbé nyüzsis részre, s megmártóztunk a tó vizében, ha már a nyaralásunk alkalmával nem tudtunk sort keríteni rá, az időjárás kicsit ellenünk volt. Nem volt ugyan rossz idő, de fürdéshez még kevés volt és a víz is nagyon hideg volt. Itt viszonyt kellemes, mondhatni "h_gymeleg" volt a víz.

Itthon napról napra tökéletesíti önálló evéstechnikáját:

Kipróbálta a paprikáskrumplis arcpakolást is! :)

Hát igen, Rékus már most próbálgatja mi is legyen majd ha egyszer nagy lesz.....
Tűzoltó leszek, vagy autószerelő? :D

Barnamedvét szeretve alszik:

Voltunk kinn Malomvölgyben is a Nagyinál, el is mentünk egyet sétálni a játszótérre:

Olykor-olykor meglep a gyermekem egy-egy sztriptízzel, ezen a reggelen kicsit belekóstolt a festészetbe is, kéznél lévő anyagot használva:

Kocsiban alvás nagyon megy:

Itt elmentünk sétálni kicsit, még korán volt, s elég hűvös is:

Ég az arcomon a bőr....

Bevallom, nagyon szégyenlem magam, hogy nem ítam mostanában, de ma sem teszek másként, mert már megint nagyon késő van, hogy idekerültem... :(
Szóval ígérem pótolni fogom az elmaradásomat, na persze csak nagyvonalakban! :)

Csütörtök - Péntek

Sétáltunk

Harapja... :)

Délelőtt dolgoztam, szerencsémre pont elaludt Rékus az első vendégem előtt, s az utolsóval is már majdnem végeztem, mikor felébredt :) 

Gyorsan lefürcsiztünk, megebédeltettem, majd indultunk a Nagyihoz, de nem volt otthon. Így indultunk ki Szőlősre a  Mamáékhoz. Útközbe láttam sétálni a Nagyit, így megálltam, s elvittem a boltba, ahova indult, majd mentem tovább.

Így ette az almát:

 

 Nagyon élvezte itt is, hogy közel tudott menni a kutyusokhoz.

Beszélgettünk, ettünk, játszottunk, majd indultunk, hogy még be tudjak menni a Nagyihoz.

Nagyon tündérke volt Rékus, csak úgy cipelte azt a nagy macit, na meg a dobozokat jobbról balra.... :) 

Hazaérve fürcsi, cici és alvás.

Szentlőrincen Adrinál

Reggel elvittük Apát dolgozóba. Nem kellett Bólyig menni, csak ide Pécsre a MAN-hoz. Nagyon szakadt az eső. Kellett befizetnem Antinak vizsgadíjat a bankba, de mivel már vagy 20 perce álltam a  parkolóba, s nem csillapodott az eső, felmentünk Anyuhoz, hogy majd úgyis megyünk a Nagyihoz, akkor útközben megállok,ő bennmarad addig a kocsiba vele, s nem kell a szakadó esőbe magammal vinnem Rékust.
Na így is történt.

Majd indultam le Adrimhoz, kölcsönös hajfestésre! :) Ott volt anyukája, húga és nagymamája is. Megszerizték Rékust, ebédeltünk, s nekiálltunk a szépítésnek. Lánykám bejárta az egész lakást! "Le se lehet lőni" mióta belejött a sétába :)
Megvártuk Rolandot, míg hazaért, majd hazaindultunk. Beugrottunk a Mamáékhoz, mert ott volt a komp, s holnap reggel dolgozok már, kelleni fog.
Úgy elaludt ismét, hogy csak beemeltem az ágyába.

Nem mászik, csak jár!

Hihhetetlen, de egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a gyerek nem mászott még ma.... csak és kizárólag JÁR! :)

Pééééééntek

Babatali Tündénél

Ugye ha csütörtök, akkor tali. Ez ma se volt másként. Tünde volt a soros. Mentünk Éviért, s mivel nem vettem előre semmit, így beugrottunk az Aldiba, s bevásátunk kicsit.

Elhoztuk az utolsó 2 akciós "terméket":

Képek:

És már kezd kicsit másként alakulni a babatali, így, hogy a kölykök két lábon közlekednek:

 

...

Már km-ek vannak a lábaiban.... :)

Vihar

Tegnap reggel hívtam Nagyikámat, hogy írja össze mi kell a boltból. Mondta, hogy nem tudja mije van otthon, s majd visszahív. Így is lett, s első kérdése ez volt: Rakott krumpli jó lesz ebédre? - :) Mondtam neki, hogy köszike, de nem ebédelünk mi ott, mert ebbe a melegbe elmegyünk strandolni. Elmentünk gyorsan menüzni, majd bevásároltam neki, s vittem fel egy adag meleg ételt, mert volt itthon, így nem kellett aznap főznie.
Le is mentünk Orfűre  a Kis-tó strandra, hát, mire felvertük a napozó sátrat, s elheveredtünk rajta, jöttek a nagy fekete felhők! Hmmmm.... le is bontottunk a  sátrat, de még nem pakoltunk össze egyből, hátha kisüt még a nap.

Hívott nővérem, hogy beugranának az utazóágyért, mondtam, h nem vagyunk otthon, de majd szólok, ha hazaértünk. Benyomtunk egy palacsintát, s indultunk is haza. Rékus elaludt a kocsiba, így beugrottunk a mekibe egy menüre. Itt ért minket utol a vihar, ú, semmit nem lehetett látni, úgy szakadt. Olyan szél volt, h alig akart kinyílni a kapu is.
Jöttek is Ágiék, gyerekek jól szétszedték a lakást (pillanatok alatt - édesek voltak! :) ), beszélgettünk kicsit, majd siettek is el.
Én gyorsan bedobtam két adag mosást, addig játszottunk Rékussal, s mikor az uccsót teregettem, addig Rékus SÉTÁLT A SZOBÁJÁBÓL A FÜRDŐBE, A KÁDIG!!!! - és ezt többször ismételte oda-vissza! :D
MEGY A GYEREK!
Hívott anyu, h nem éri el  a nagyit, s hogy beszélt a Bátyussal (anyu bátyja), elmondta mi van a nagyival. 
Mondta, hogy még próbálja hívni, s nem sokára hívott is, hogy elérte, s aludt. 

Nagyikámnak majdnem zárt osztály.... :'(

Jajj....igen, sajnos majdnem bennfogták Nagyikámat a zárt osztályon.... :(
Kezdődött ez reggel. Pont az Antival beszéltem telefonon, mikor csörgött a másik. Mire odaértem, letette, s mivel ismeretlen szám volt, nem foglalkoztam vele, gondoltam, majd visszahívom.
Anti pont mesélte, hogy hajnali egy órakor hívta a nagyim, de mire felvette volna, letette. Mondtam is neki, hogy  lehet, hogy megint "ott voltam nála", majd felhívom, megkérdezem, hogy hogy van.
Erre megint hívott az ismeretlen szám... - a háziorvosa hívott, hogy a házból egy férfi hívta fel őt (gondolom én, ugye egy körzeti orvoshoz tartoznak ugye, s így szól neki), hogy nagyikám a ház előtt hálóingben pakolja a tányérokat a kocsikra, mondván, hogy engem oda bezártak, és éhes vagyok.....
Na mondta az embernek, legyen kedves, maradjon ott, amíg odaér, de sietett dolgozni, így ő elment. Közbe jött pár szomszéd, s felkísérték. Mire odaért a háziorvos, még mindig zavart volt, azt "hazudta" neki, hogy kiszabadítottak engem a kocsiból, s  nemsokára megyek (na ugye szólt nekem telefonon, így én megkértem anyósomat, jöjjön vigyázzon a Rékusra, nem szerettem volna megint a kórházba magammal vinni). Bevitte magához a rendelőbe, így én oda mentem a Nagyimért. Beszéltem anyuval, hogy mi történt, s ő monda, hogy avval álmodott, hogy annó mindeninél én voltam ott, a papánál is rám nehezedett ez a "teher". (sajnos a csalásban lévő tragédiák, halálesetek bekövetkezte előtt mindig én voltam velük, vagy éppenséggel jelen  a bekövetkeztekor) Hallottam a hangján, hogy sír....
Kaptunk egy beutalót a pszichiátriára, befektetésre, megfigyelésre.
Hát ott cirka kettő óra várakozás után sorra is kerültünk. Végtelenül kedves volt a doktornő, mondta, hogy nem szeretne kiszúrni a nagyimmal, hogy bezárja a zárt osztályra, egyenlőre megpróbálna egy gyógyszeres kezelést, ami véleménye szerint javítana a helyzeten. De nem akarta csak úgy felírni, hogy nyomon követés nélkül szedje, hisz ma ő az ambuláns orvos, holnap meg megint más lesz. Így konzultált az pszichiáterrel, akinél már járt a Nagyi pénteken, s fel is írt neki gyógyszert (na erről majd később írok bővebben), hogy akkor megtenné-e, hogy felügyeli. Merthogy DECEMBER 12-ÉRTE ADOTT NEKI KONTROLL IDŐPONTOT.... pffffff...... SZTK. NO COMMENT..... Így pénteken mehetünk is reggel fél9re hozzá. -mindjárt barátságosabb időpont a decemberihez képest!!!!!
Anyuval közben folyamatosan konzultáltam.
Na ezzel az utunkra bocsátottak bennünket.  Holnap hívom a háziorvost, hogy mi is a helyzet, mert, hogy ő úgy gondolta, hogy megfigyelés alatt állítanak be neki valami gyógyszert, ami jelzem, nekem is logikusnak tűnt volna.... nem akarom az ördögöt a falra festeni, de mégis csak a 6-os főút mellett lakik, ami ilyen fajta hallucinációk mellett igencsak veszélyesnek tűnik.
Hazavittem, majd a recepttel elindultam a körmöshöz. Előtte hazamentem, s a Klári elvitte a Rékust ki hozzájuk, hogy kényelmesen tudjam intézni a dolgokat, s az Antiért is tudjak menni Bólyba.

KÖSZÖNÖM KLÁRI, HOGY SEGÍTETTÉL!

 Mikor végeztem mentem a plázába kiváltani a gyógyszert, persze ott nem volt, gyorsan befeküdtem a szoliba, s mentem egy másik patikába. Ezt elvittem a Nagyihoz.
Akkor kelt. -bár az ágya tele volt papírokkal, s nem volt összegyűrve, így rákérdeztem, hogy ülve aludtál? erre mondta, hogy nem, félig feküdt....
Ott még egy kicsit visszadőlt a "félig fekvő" testhelyzetébe, s nagyon nem nézett ki jól, így megmértem a vérnyomását. 142 volt, az nála teljesen jó. Ahogy ott feküdt, belenéztem a szemébe, úgy igazán mélyen, s láttam a megfáradtságot, segítségkérést, és nem is tudom még mi mindent .... nagyon megérintett, olyan közel voltam akkor hozzá, mint talán még életemben sosem!
Megpuszilgattam, s mondtam neki, hogy nagyon szeretem! Erre ő csak annyit mondott, hogy "én is nagyon szeretlek, ugye tudod????" - közben simogatta az arcomat. Nem is tudom, talán sírt a lelkem...

Kimentünk a konyhába, hogy csinál teát, ami végül cappucínó lett. Meg csinált reggelit. A hűtőből elővette  a tegnapi "maradékomat" (ugye nem voltam ott, de nekem csinálta, úgy össze volt katonázva, mint ahogy én szoktam Rékusnak), hogy kérem-e. Mondtam, köszönöm szépen, de nem kérem. Kicsit megzavarodott ott a kenyerekkel, kettesével pakolta ki a tányérokra, de segítettem neki.
Megreggelizett, majd bevette a  reggeli gyógyszereit - amit én nem is figyeltem miket vesz be, mert ezzel olyan nagyon tisztába van, hogy mit mikor kell szedni, hogy nem is gondoltam, hogy baj lehet - , s mondta, hogy mit fogunk ebédelni? s ránézett az órára, majd mondta, hogy milyen korán van, hajnali 4 óra..... na mondom oppá... Nagyikám, nem hajnal van, hanem délután! Mondom csak nem a reggeli gyógyszereidet vetted be? Mondta, hogy de! Na ekkor megnéztem a pszichiáter által felírt gyógyszert is, és látom, hogy 4 szem hiányzik, annak ellenére, hogy csak kettőnek kellett volna.... na akkor itt tudatosult bennem, hogy ő minden alvás után azt hiszi, hogy egy új nap van!
Maradtam még egy darabig, majd elindultam. Gondoltam, mielőtt lemegyek Antiért beugrok Ágihoz, elmondom neki mi történt, hisz úgyis útba esti lefelé. Közbe hívott Anti, hogy behozzák, nem kell lemennem, de ha már úton voltam, nem fordultam vissza. Elmeséltem Áginak, s nem is időztem sokat, indultam vissza.
Csenge nagyon hiányolta Rékust, nem értette, hogy miért nincs velem.
Hazafelé beugrottam a tescoba, majd pont mikor jöttem ki, hívott Anti, hogy nemsokára hazaér.
Egyszerre értünk haza. Felpakolt, majd indultunk is Rékusért.
Kinn még beszélgettünk, Dragan feltelepítette a navit a telefonomra (KÖSZI DRAGAN! :) )
Hívtam közben a Nagyit, hogy mizu, de nem vette fel, többszöri csörgetésre se, így mondtam Antinak, hogy hazafelé álljunk meg, meg szeretném nézni. Felmentem, láttam, hogy égnek a lámpák, de nem reagált se a kopogára, se a csengőre, a kulcs meg a zárba. Ekkor a levélbedobó nyíváson bekukucskáltam, s láttam, hogy könyököl, nyitva a szeme, szóltam neki, de pár percig csak meredten nézett maga elé, nem reagált semmit. Végül válaszolt, s beengedett. Még jó, hogy felmentem, mert a gyógyszert nem vette be, így én szépen összekészítettem neki, s beszedte.
Na kivettem belülről a kulcsot, jó éjszakát kívántam, s kívülről bezártam, mondtam neki, ne hagyja benn a kulcsot, így ha van valami, akkor be tudok menni!
Hazajöttünk, Rékus annyira elaludt, hogy egyből betettem az ágyba, had aludjon (reggel szigorún fürdés lesz, na meg ágyhúzás :) ). Én lefürcsiztem, beírtam a blogba a mai napnak a címet, majd hamar el is aludtam.....
Most hajnali fél 4 van, 1 óra óta vagyok ébren, nem tudok aludni.... csak kattog az agyam.... csak forgolódtam az ágyba, így gondoltam hasznossá teszem magam, s talán segít, hogy kiírhatom magamból a történteket!
Nézelődtem a neten, van-e olyan hirdetés, hogy 24 órás felügyeletet vállalna ápolónő. Találtam is kettőt, egy alternatívának nem rossz, mondjuk személyesen kell velük beszélni, hogy meglássuk milyen, na meg, hogy merre hány méter.

Mikor kijöttünk a kórházból, kéz a  kézbe jöttünk. Mondta a Nagyi: látod, most te vezetsz engem.
Hát igen, fordult a kocka. Mikor kicsi voltam, ő vigyázott rám sokat, kinn lakott nálunk, mikor még Kozármislenybe laktunk családi házba. Ő gondoskodott rólunk, míg anyuék dolgoztak.
Ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy most én segítek neki, hisz most ő van az én segítségemre szorulva!

Ennek a bejegyzésnek végszavául:

Gyermekként születünk, s gyermekként halunk meg.....

Szőlősön voltunk

Reggel voltam a házinéninél, elintéztük a mocskos ügyeinket :D majd jött az Andris, igaz egy órával előbb, de még mindig jobb mit a sok óra elteltével telefonálás, hogy bocsi, elfelejtettem.... :)
Alvás után (egy órával korábban ment aludni 11-kor) egyből mentünk is ki szőlősre. Természetesen otthon hagytam a fodrászcuccom..... áááá....még jó, hogy a fejem a nyakamhoz nőtt, mi lenne velem, ha nem így lenne.... :S
Hazaugrottam a cumóért.
Ott voltak a Lacikáék is  a testvéreivel, segítettek a ház körül. Végül nekik is varázsoltam valami újat a hajukból.
Jöttek Gabiék is, így Rékus fárasztotta őket is kicsit.
A folyamatos sétáltatással lefárasztott 4 felnőtt embert :D

Volt nagy játék a csipeszekkel is:

Hazaérve fürödtünk, s skype-oltunk apával.

Ágiékkal sétáltunk! :)

Reggeli:

Reggel volt vendégem, majd "járkáltunk" kicsit  a lakásban:

Elmondhatatlanul böszke vagyok az én csöppségemre! :)
Fél12-kor el is ment csicsizni. Aludt 2,5 órát. Ebédeltünk, majd jött a Livi barátnőm, befestettem a haját, meg beszélgettünk kicsit. Közben írt Ági, hogy bejönnének, s elmehetnénk a köztérre a játszótérre.
Nem sokára ide is értek. A gyerekek nagyon élvezték! :) Közbe beszéltem Antival telefonon, csak Hétfőn ér haza....hihhetetlen, azt hittem ma már mehetek érte.... :(
Fagyiztunk egyet a Magda cukiba, utána feljöttünk hozzánk. Skypeoltunk apával, így ő is látta milyen ügyesen megy már a lánya! :) Sajnálom, hogy ezekről a "mérfőldkövekről" lemarad.

Pééééntek....

Reggel volt vendégem, majd délután jött Zsófi barátosném is vágatni kicsit. Jót beszélgettünk, kifaggattam a cickókkal kapcsolatban, mi, hogy volt. Mi tagadás, játszadozok a gondolattal én is, de csak elméleti szinten. Szeretnék MAJD Rékusnak kistestvért, s ha esetleg lesz, csak és kizárólag utána (lehet, addigra leteszek a dologról,  főleg, hogy tudom mennyire fáj). 

Mikor elment, gyorsan lefürcsiztünk, ebédelt:

majd mentünk Mislenybe, vittem a Lillus leánybúcsújára a dellát, hát érdekes szitu kerekedett. Ugye már hónapok óta mondja, h hozza  a meghívót, de valahogy sose jut el idáig... Mindegy, gondoltam, ha a leánybúcsúba beszerveztek, oda azért elmegyek. Na Lillus is ott volt, s odaszólt a nővérének, hogy hozzon ki egy meghívót. Na az úgy gyűrött borítékba, címzés nélkül került átadásra.

Mondom, fasza csaj vagy, így adod át a meghívót.... erre csak annyi választ kaptam, hogy volt ezzel más is így. Én meg gondoltam magamban, hogy tudod, annyival nem tisztelsz meg, hogy elhozd, s meghívj..... no comment!

Na nem is maradtam soká, hisz a hangulat se volt valami felettébb szupi, így gyorsan továbbálltam nővéremékhez. 

A gyerekek szépen eljátszottak mint mindig. Csenge már nem rácsos ágyban alszik, s mondta Ági, hogy nagyon örül neki, s nem volt gond vele, itt értem azt, hogy nem mászik le az ágyról, hogy nem akar aludni (pedig volt benne félsz ettől), hanem leteszi, s reggelig alszik.

Hazafelé Rékus elaludt a kocsiba, úgy hoztam fel, hogy csicsizett. Aludt még az ágyába vagy 15 percet, s mentünk is fürdeni.