2011. július 29., péntek
2011. július 27., szerda
2011. július 26., kedd
Harapja... :)
Délelőtt dolgoztam, szerencsémre pont elaludt Rékus az első vendégem előtt, s az utolsóval is már majdnem végeztem, mikor felébredt :)
Gyorsan lefürcsiztünk, megebédeltettem, majd indultunk a Nagyihoz, de nem volt otthon. Így indultunk ki Szőlősre a Mamáékhoz. Útközbe láttam sétálni a Nagyit, így megálltam, s elvittem a boltba, ahova indult, majd mentem tovább.
Így ette az almát:
Nagyon élvezte itt is, hogy közel tudott menni a kutyusokhoz.
Beszélgettünk, ettünk, játszottunk, majd indultunk, hogy még be tudjak menni a Nagyihoz.
Nagyon tündérke volt Rékus, csak úgy cipelte azt a nagy macit, na meg a dobozokat jobbról balra.... :)
Hazaérve fürcsi, cici és alvás.
2011. július 25., hétfő
Szentlőrincen Adrinál
Reggel elvittük Apát dolgozóba. Nem kellett Bólyig menni, csak ide Pécsre a MAN-hoz. Nagyon szakadt az eső. Kellett befizetnem Antinak vizsgadíjat a bankba, de mivel már vagy 20 perce álltam a parkolóba, s nem csillapodott az eső, felmentünk Anyuhoz, hogy majd úgyis megyünk a Nagyihoz, akkor útközben megállok,ő bennmarad addig a kocsiba vele, s nem kell a szakadó esőbe magammal vinnem Rékust.
Na így is történt.
Majd indultam le Adrimhoz, kölcsönös hajfestésre! :) Ott volt anyukája, húga és nagymamája is. Megszerizték Rékust, ebédeltünk, s nekiálltunk a szépítésnek. Lánykám bejárta az egész lakást! "Le se lehet lőni" mióta belejött a sétába :)
Megvártuk Rolandot, míg hazaért, majd hazaindultunk. Beugrottunk a Mamáékhoz, mert ott volt a komp, s holnap reggel dolgozok már, kelleni fog.
Úgy elaludt ismét, hogy csak beemeltem az ágyába.
Na így is történt.
Megvártuk Rolandot, míg hazaért, majd hazaindultunk. Beugrottunk a Mamáékhoz, mert ott volt a komp, s holnap reggel dolgozok már, kelleni fog.
Úgy elaludt ismét, hogy csak beemeltem az ágyába.
2011. július 23., szombat
Nem mászik, csak jár!
Hihhetetlen, de egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a gyerek nem mászott még ma.... csak és kizárólag JÁR! :)
2011. július 22., péntek
2011. július 21., csütörtök
Babatali Tündénél
Ugye ha csütörtök, akkor tali. Ez ma se volt másként. Tünde volt a soros. Mentünk Éviért, s mivel nem vettem előre semmit, így beugrottunk az Aldiba, s bevásátunk kicsit.
Elhoztuk az utolsó 2 akciós "terméket":
Képek:
És már kezd kicsit másként alakulni a babatali, így, hogy a kölykök két lábon közlekednek:
2011. július 20., szerda
Vihar
Tegnap reggel hívtam Nagyikámat, hogy írja össze mi kell a boltból. Mondta, hogy nem tudja mije van otthon, s majd visszahív. Így is lett, s első kérdése ez volt: Rakott krumpli jó lesz ebédre? - :) Mondtam neki, hogy köszike, de nem ebédelünk mi ott, mert ebbe a melegbe elmegyünk strandolni. Elmentünk gyorsan menüzni, majd bevásároltam neki, s vittem fel egy adag meleg ételt, mert volt itthon, így nem kellett aznap főznie.
Le is mentünk Orfűre a Kis-tó strandra, hát, mire felvertük a napozó sátrat, s elheveredtünk rajta, jöttek a nagy fekete felhők! Hmmmm.... le is bontottunk a sátrat, de még nem pakoltunk össze egyből, hátha kisüt még a nap.
Hívott nővérem, hogy beugranának az utazóágyért, mondtam, h nem vagyunk otthon, de majd szólok, ha hazaértünk. Benyomtunk egy palacsintát, s indultunk is haza. Rékus elaludt a kocsiba, így beugrottunk a mekibe egy menüre. Itt ért minket utol a vihar, ú, semmit nem lehetett látni, úgy szakadt. Olyan szél volt, h alig akart kinyílni a kapu is.
Jöttek is Ágiék, gyerekek jól szétszedték a lakást (pillanatok alatt - édesek voltak! :) ), beszélgettünk kicsit, majd siettek is el.
Én gyorsan bedobtam két adag mosást, addig játszottunk Rékussal, s mikor az uccsót teregettem, addig Rékus SÉTÁLT A SZOBÁJÁBÓL A FÜRDŐBE, A KÁDIG!!!! - és ezt többször ismételte oda-vissza! :D
MEGY A GYEREK!
Hívott anyu, h nem éri el a nagyit, s hogy beszélt a Bátyussal (anyu bátyja), elmondta mi van a nagyival.
Mondta, hogy még próbálja hívni, s nem sokára hívott is, hogy elérte, s aludt.
Le is mentünk Orfűre a Kis-tó strandra, hát, mire felvertük a napozó sátrat, s elheveredtünk rajta, jöttek a nagy fekete felhők! Hmmmm.... le is bontottunk a sátrat, de még nem pakoltunk össze egyből, hátha kisüt még a nap.
Hívott nővérem, hogy beugranának az utazóágyért, mondtam, h nem vagyunk otthon, de majd szólok, ha hazaértünk. Benyomtunk egy palacsintát, s indultunk is haza. Rékus elaludt a kocsiba, így beugrottunk a mekibe egy menüre. Itt ért minket utol a vihar, ú, semmit nem lehetett látni, úgy szakadt. Olyan szél volt, h alig akart kinyílni a kapu is.
Jöttek is Ágiék, gyerekek jól szétszedték a lakást (pillanatok alatt - édesek voltak! :) ), beszélgettünk kicsit, majd siettek is el.
Én gyorsan bedobtam két adag mosást, addig játszottunk Rékussal, s mikor az uccsót teregettem, addig Rékus SÉTÁLT A SZOBÁJÁBÓL A FÜRDŐBE, A KÁDIG!!!! - és ezt többször ismételte oda-vissza! :D
MEGY A GYEREK!
Hívott anyu, h nem éri el a nagyit, s hogy beszélt a Bátyussal (anyu bátyja), elmondta mi van a nagyival.
Mondta, hogy még próbálja hívni, s nem sokára hívott is, hogy elérte, s aludt.
2011. július 18., hétfő
Nagyikámnak majdnem zárt osztály.... :'(
Jajj....igen, sajnos majdnem bennfogták Nagyikámat a zárt osztályon.... :(
Kezdődött ez reggel. Pont az Antival beszéltem telefonon, mikor csörgött a másik. Mire odaértem, letette, s mivel ismeretlen szám volt, nem foglalkoztam vele, gondoltam, majd visszahívom.
Anti pont mesélte, hogy hajnali egy órakor hívta a nagyim, de mire felvette volna, letette. Mondtam is neki, hogy lehet, hogy megint "ott voltam nála", majd felhívom, megkérdezem, hogy hogy van.
Erre megint hívott az ismeretlen szám... - a háziorvosa hívott, hogy a házból egy férfi hívta fel őt (gondolom én, ugye egy körzeti orvoshoz tartoznak ugye, s így szól neki), hogy nagyikám a ház előtt hálóingben pakolja a tányérokat a kocsikra, mondván, hogy engem oda bezártak, és éhes vagyok.....
Na mondta az embernek, legyen kedves, maradjon ott, amíg odaér, de sietett dolgozni, így ő elment. Közbe jött pár szomszéd, s felkísérték. Mire odaért a háziorvos, még mindig zavart volt, azt "hazudta" neki, hogy kiszabadítottak engem a kocsiból, s nemsokára megyek (na ugye szólt nekem telefonon, így én megkértem anyósomat, jöjjön vigyázzon a Rékusra, nem szerettem volna megint a kórházba magammal vinni). Bevitte magához a rendelőbe, így én oda mentem a Nagyimért. Beszéltem anyuval, hogy mi történt, s ő monda, hogy avval álmodott, hogy annó mindeninél én voltam ott, a papánál is rám nehezedett ez a "teher". (sajnos a csalásban lévő tragédiák, halálesetek bekövetkezte előtt mindig én voltam velük, vagy éppenséggel jelen a bekövetkeztekor) Hallottam a hangján, hogy sír....
Kaptunk egy beutalót a pszichiátriára, befektetésre, megfigyelésre.
Hát ott cirka kettő óra várakozás után sorra is kerültünk. Végtelenül kedves volt a doktornő, mondta, hogy nem szeretne kiszúrni a nagyimmal, hogy bezárja a zárt osztályra, egyenlőre megpróbálna egy gyógyszeres kezelést, ami véleménye szerint javítana a helyzeten. De nem akarta csak úgy felírni, hogy nyomon követés nélkül szedje, hisz ma ő az ambuláns orvos, holnap meg megint más lesz. Így konzultált az pszichiáterrel, akinél már járt a Nagyi pénteken, s fel is írt neki gyógyszert (na erről majd később írok bővebben), hogy akkor megtenné-e, hogy felügyeli. Merthogy DECEMBER 12-ÉRTE ADOTT NEKI KONTROLL IDŐPONTOT.... pffffff...... SZTK. NO COMMENT..... Így pénteken mehetünk is reggel fél9re hozzá. -mindjárt barátságosabb időpont a decemberihez képest!!!!!
Anyuval közben folyamatosan konzultáltam.
Na ezzel az utunkra bocsátottak bennünket. Holnap hívom a háziorvost, hogy mi is a helyzet, mert, hogy ő úgy gondolta, hogy megfigyelés alatt állítanak be neki valami gyógyszert, ami jelzem, nekem is logikusnak tűnt volna.... nem akarom az ördögöt a falra festeni, de mégis csak a 6-os főút mellett lakik, ami ilyen fajta hallucinációk mellett igencsak veszélyesnek tűnik.
Hazavittem, majd a recepttel elindultam a körmöshöz. Előtte hazamentem, s a Klári elvitte a Rékust ki hozzájuk, hogy kényelmesen tudjam intézni a dolgokat, s az Antiért is tudjak menni Bólyba.
Akkor kelt. -bár az ágya tele volt papírokkal, s nem volt összegyűrve, így rákérdeztem, hogy ülve aludtál? erre mondta, hogy nem, félig feküdt....
Ott még egy kicsit visszadőlt a "félig fekvő" testhelyzetébe, s nagyon nem nézett ki jól, így megmértem a vérnyomását. 142 volt, az nála teljesen jó. Ahogy ott feküdt, belenéztem a szemébe, úgy igazán mélyen, s láttam a megfáradtságot, segítségkérést, és nem is tudom még mi mindent .... nagyon megérintett, olyan közel voltam akkor hozzá, mint talán még életemben sosem!
Megpuszilgattam, s mondtam neki, hogy nagyon szeretem! Erre ő csak annyit mondott, hogy "én is nagyon szeretlek, ugye tudod????" - közben simogatta az arcomat. Nem is tudom, talán sírt a lelkem...
Kimentünk a konyhába, hogy csinál teát, ami végül cappucínó lett. Meg csinált reggelit. A hűtőből elővette a tegnapi "maradékomat" (ugye nem voltam ott, de nekem csinálta, úgy össze volt katonázva, mint ahogy én szoktam Rékusnak), hogy kérem-e. Mondtam, köszönöm szépen, de nem kérem. Kicsit megzavarodott ott a kenyerekkel, kettesével pakolta ki a tányérokra, de segítettem neki.
Megreggelizett, majd bevette a reggeli gyógyszereit - amit én nem is figyeltem miket vesz be, mert ezzel olyan nagyon tisztába van, hogy mit mikor kell szedni, hogy nem is gondoltam, hogy baj lehet - , s mondta, hogy mit fogunk ebédelni? s ránézett az órára, majd mondta, hogy milyen korán van, hajnali 4 óra..... na mondom oppá... Nagyikám, nem hajnal van, hanem délután! Mondom csak nem a reggeli gyógyszereidet vetted be? Mondta, hogy de! Na ekkor megnéztem a pszichiáter által felírt gyógyszert is, és látom, hogy 4 szem hiányzik, annak ellenére, hogy csak kettőnek kellett volna.... na akkor itt tudatosult bennem, hogy ő minden alvás után azt hiszi, hogy egy új nap van!
Maradtam még egy darabig, majd elindultam. Gondoltam, mielőtt lemegyek Antiért beugrok Ágihoz, elmondom neki mi történt, hisz úgyis útba esti lefelé. Közbe hívott Anti, hogy behozzák, nem kell lemennem, de ha már úton voltam, nem fordultam vissza. Elmeséltem Áginak, s nem is időztem sokat, indultam vissza.
Csenge nagyon hiányolta Rékust, nem értette, hogy miért nincs velem.
Hazafelé beugrottam a tescoba, majd pont mikor jöttem ki, hívott Anti, hogy nemsokára hazaér.
Egyszerre értünk haza. Felpakolt, majd indultunk is Rékusért.
Kinn még beszélgettünk, Dragan feltelepítette a navit a telefonomra (KÖSZI DRAGAN! :) )
Hívtam közben a Nagyit, hogy mizu, de nem vette fel, többszöri csörgetésre se, így mondtam Antinak, hogy hazafelé álljunk meg, meg szeretném nézni. Felmentem, láttam, hogy égnek a lámpák, de nem reagált se a kopogára, se a csengőre, a kulcs meg a zárba. Ekkor a levélbedobó nyíváson bekukucskáltam, s láttam, hogy könyököl, nyitva a szeme, szóltam neki, de pár percig csak meredten nézett maga elé, nem reagált semmit. Végül válaszolt, s beengedett. Még jó, hogy felmentem, mert a gyógyszert nem vette be, így én szépen összekészítettem neki, s beszedte.
Na kivettem belülről a kulcsot, jó éjszakát kívántam, s kívülről bezártam, mondtam neki, ne hagyja benn a kulcsot, így ha van valami, akkor be tudok menni!
Hazajöttünk, Rékus annyira elaludt, hogy egyből betettem az ágyba, had aludjon (reggel szigorún fürdés lesz, na meg ágyhúzás :) ). Én lefürcsiztem, beírtam a blogba a mai napnak a címet, majd hamar el is aludtam.....
Most hajnali fél 4 van, 1 óra óta vagyok ébren, nem tudok aludni.... csak kattog az agyam.... csak forgolódtam az ágyba, így gondoltam hasznossá teszem magam, s talán segít, hogy kiírhatom magamból a történteket!
Nézelődtem a neten, van-e olyan hirdetés, hogy 24 órás felügyeletet vállalna ápolónő. Találtam is kettőt, egy alternatívának nem rossz, mondjuk személyesen kell velük beszélni, hogy meglássuk milyen, na meg, hogy merre hány méter.
Mikor kijöttünk a kórházból, kéz a kézbe jöttünk. Mondta a Nagyi: látod, most te vezetsz engem.
Hát igen, fordult a kocka. Mikor kicsi voltam, ő vigyázott rám sokat, kinn lakott nálunk, mikor még Kozármislenybe laktunk családi házba. Ő gondoskodott rólunk, míg anyuék dolgoztak.
Ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy most én segítek neki, hisz most ő van az én segítségemre szorulva!
Ennek a bejegyzésnek végszavául:
Kezdődött ez reggel. Pont az Antival beszéltem telefonon, mikor csörgött a másik. Mire odaértem, letette, s mivel ismeretlen szám volt, nem foglalkoztam vele, gondoltam, majd visszahívom.
Anti pont mesélte, hogy hajnali egy órakor hívta a nagyim, de mire felvette volna, letette. Mondtam is neki, hogy lehet, hogy megint "ott voltam nála", majd felhívom, megkérdezem, hogy hogy van.
Erre megint hívott az ismeretlen szám... - a háziorvosa hívott, hogy a házból egy férfi hívta fel őt (gondolom én, ugye egy körzeti orvoshoz tartoznak ugye, s így szól neki), hogy nagyikám a ház előtt hálóingben pakolja a tányérokat a kocsikra, mondván, hogy engem oda bezártak, és éhes vagyok.....
Na mondta az embernek, legyen kedves, maradjon ott, amíg odaér, de sietett dolgozni, így ő elment. Közbe jött pár szomszéd, s felkísérték. Mire odaért a háziorvos, még mindig zavart volt, azt "hazudta" neki, hogy kiszabadítottak engem a kocsiból, s nemsokára megyek (na ugye szólt nekem telefonon, így én megkértem anyósomat, jöjjön vigyázzon a Rékusra, nem szerettem volna megint a kórházba magammal vinni). Bevitte magához a rendelőbe, így én oda mentem a Nagyimért. Beszéltem anyuval, hogy mi történt, s ő monda, hogy avval álmodott, hogy annó mindeninél én voltam ott, a papánál is rám nehezedett ez a "teher". (sajnos a csalásban lévő tragédiák, halálesetek bekövetkezte előtt mindig én voltam velük, vagy éppenséggel jelen a bekövetkeztekor) Hallottam a hangján, hogy sír....
Kaptunk egy beutalót a pszichiátriára, befektetésre, megfigyelésre.
Hát ott cirka kettő óra várakozás után sorra is kerültünk. Végtelenül kedves volt a doktornő, mondta, hogy nem szeretne kiszúrni a nagyimmal, hogy bezárja a zárt osztályra, egyenlőre megpróbálna egy gyógyszeres kezelést, ami véleménye szerint javítana a helyzeten. De nem akarta csak úgy felírni, hogy nyomon követés nélkül szedje, hisz ma ő az ambuláns orvos, holnap meg megint más lesz. Így konzultált az pszichiáterrel, akinél már járt a Nagyi pénteken, s fel is írt neki gyógyszert (na erről majd később írok bővebben), hogy akkor megtenné-e, hogy felügyeli. Merthogy DECEMBER 12-ÉRTE ADOTT NEKI KONTROLL IDŐPONTOT.... pffffff...... SZTK. NO COMMENT..... Így pénteken mehetünk is reggel fél9re hozzá. -mindjárt barátságosabb időpont a decemberihez képest!!!!!
Anyuval közben folyamatosan konzultáltam.
Na ezzel az utunkra bocsátottak bennünket. Holnap hívom a háziorvost, hogy mi is a helyzet, mert, hogy ő úgy gondolta, hogy megfigyelés alatt állítanak be neki valami gyógyszert, ami jelzem, nekem is logikusnak tűnt volna.... nem akarom az ördögöt a falra festeni, de mégis csak a 6-os főút mellett lakik, ami ilyen fajta hallucinációk mellett igencsak veszélyesnek tűnik.
Hazavittem, majd a recepttel elindultam a körmöshöz. Előtte hazamentem, s a Klári elvitte a Rékust ki hozzájuk, hogy kényelmesen tudjam intézni a dolgokat, s az Antiért is tudjak menni Bólyba.
KÖSZÖNÖM KLÁRI, HOGY SEGÍTETTÉL!
Mikor végeztem mentem a plázába kiváltani a gyógyszert, persze ott nem volt, gyorsan befeküdtem a szoliba, s mentem egy másik patikába. Ezt elvittem a Nagyihoz.Akkor kelt. -bár az ágya tele volt papírokkal, s nem volt összegyűrve, így rákérdeztem, hogy ülve aludtál? erre mondta, hogy nem, félig feküdt....
Ott még egy kicsit visszadőlt a "félig fekvő" testhelyzetébe, s nagyon nem nézett ki jól, így megmértem a vérnyomását. 142 volt, az nála teljesen jó. Ahogy ott feküdt, belenéztem a szemébe, úgy igazán mélyen, s láttam a megfáradtságot, segítségkérést, és nem is tudom még mi mindent .... nagyon megérintett, olyan közel voltam akkor hozzá, mint talán még életemben sosem!
Megpuszilgattam, s mondtam neki, hogy nagyon szeretem! Erre ő csak annyit mondott, hogy "én is nagyon szeretlek, ugye tudod????" - közben simogatta az arcomat. Nem is tudom, talán sírt a lelkem...
Kimentünk a konyhába, hogy csinál teát, ami végül cappucínó lett. Meg csinált reggelit. A hűtőből elővette a tegnapi "maradékomat" (ugye nem voltam ott, de nekem csinálta, úgy össze volt katonázva, mint ahogy én szoktam Rékusnak), hogy kérem-e. Mondtam, köszönöm szépen, de nem kérem. Kicsit megzavarodott ott a kenyerekkel, kettesével pakolta ki a tányérokra, de segítettem neki.
Megreggelizett, majd bevette a reggeli gyógyszereit - amit én nem is figyeltem miket vesz be, mert ezzel olyan nagyon tisztába van, hogy mit mikor kell szedni, hogy nem is gondoltam, hogy baj lehet - , s mondta, hogy mit fogunk ebédelni? s ránézett az órára, majd mondta, hogy milyen korán van, hajnali 4 óra..... na mondom oppá... Nagyikám, nem hajnal van, hanem délután! Mondom csak nem a reggeli gyógyszereidet vetted be? Mondta, hogy de! Na ekkor megnéztem a pszichiáter által felírt gyógyszert is, és látom, hogy 4 szem hiányzik, annak ellenére, hogy csak kettőnek kellett volna.... na akkor itt tudatosult bennem, hogy ő minden alvás után azt hiszi, hogy egy új nap van!
Maradtam még egy darabig, majd elindultam. Gondoltam, mielőtt lemegyek Antiért beugrok Ágihoz, elmondom neki mi történt, hisz úgyis útba esti lefelé. Közbe hívott Anti, hogy behozzák, nem kell lemennem, de ha már úton voltam, nem fordultam vissza. Elmeséltem Áginak, s nem is időztem sokat, indultam vissza.
Csenge nagyon hiányolta Rékust, nem értette, hogy miért nincs velem.
Hazafelé beugrottam a tescoba, majd pont mikor jöttem ki, hívott Anti, hogy nemsokára hazaér.
Egyszerre értünk haza. Felpakolt, majd indultunk is Rékusért.
Kinn még beszélgettünk, Dragan feltelepítette a navit a telefonomra (KÖSZI DRAGAN! :) )
Hívtam közben a Nagyit, hogy mizu, de nem vette fel, többszöri csörgetésre se, így mondtam Antinak, hogy hazafelé álljunk meg, meg szeretném nézni. Felmentem, láttam, hogy égnek a lámpák, de nem reagált se a kopogára, se a csengőre, a kulcs meg a zárba. Ekkor a levélbedobó nyíváson bekukucskáltam, s láttam, hogy könyököl, nyitva a szeme, szóltam neki, de pár percig csak meredten nézett maga elé, nem reagált semmit. Végül válaszolt, s beengedett. Még jó, hogy felmentem, mert a gyógyszert nem vette be, így én szépen összekészítettem neki, s beszedte.
Na kivettem belülről a kulcsot, jó éjszakát kívántam, s kívülről bezártam, mondtam neki, ne hagyja benn a kulcsot, így ha van valami, akkor be tudok menni!
Hazajöttünk, Rékus annyira elaludt, hogy egyből betettem az ágyba, had aludjon (reggel szigorún fürdés lesz, na meg ágyhúzás :) ). Én lefürcsiztem, beírtam a blogba a mai napnak a címet, majd hamar el is aludtam.....
Most hajnali fél 4 van, 1 óra óta vagyok ébren, nem tudok aludni.... csak kattog az agyam.... csak forgolódtam az ágyba, így gondoltam hasznossá teszem magam, s talán segít, hogy kiírhatom magamból a történteket!
Nézelődtem a neten, van-e olyan hirdetés, hogy 24 órás felügyeletet vállalna ápolónő. Találtam is kettőt, egy alternatívának nem rossz, mondjuk személyesen kell velük beszélni, hogy meglássuk milyen, na meg, hogy merre hány méter.
Mikor kijöttünk a kórházból, kéz a kézbe jöttünk. Mondta a Nagyi: látod, most te vezetsz engem.
Hát igen, fordult a kocka. Mikor kicsi voltam, ő vigyázott rám sokat, kinn lakott nálunk, mikor még Kozármislenybe laktunk családi házba. Ő gondoskodott rólunk, míg anyuék dolgoztak.
Ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy most én segítek neki, hisz most ő van az én segítségemre szorulva!
Ennek a bejegyzésnek végszavául:
Gyermekként születünk, s gyermekként halunk meg.....
2011. július 17., vasárnap
Szőlősön voltunk
Reggel voltam a házinéninél, elintéztük a mocskos ügyeinket :D majd jött az Andris, igaz egy órával előbb, de még mindig jobb mit a sok óra elteltével telefonálás, hogy bocsi, elfelejtettem.... :)
Alvás után (egy órával korábban ment aludni 11-kor) egyből mentünk is ki szőlősre. Természetesen otthon hagytam a fodrászcuccom..... áááá....még jó, hogy a fejem a nyakamhoz nőtt, mi lenne velem, ha nem így lenne.... :S
Hazaugrottam a cumóért.
Ott voltak a Lacikáék is a testvéreivel, segítettek a ház körül. Végül nekik is varázsoltam valami újat a hajukból.
Jöttek Gabiék is, így Rékus fárasztotta őket is kicsit.
A folyamatos sétáltatással lefárasztott 4 felnőtt embert :D
Volt nagy játék a csipeszekkel is:
Hazaérve fürödtünk, s skype-oltunk apával.
Alvás után (egy órával korábban ment aludni 11-kor) egyből mentünk is ki szőlősre. Természetesen otthon hagytam a fodrászcuccom..... áááá....még jó, hogy a fejem a nyakamhoz nőtt, mi lenne velem, ha nem így lenne.... :S
Hazaugrottam a cumóért.
Ott voltak a Lacikáék is a testvéreivel, segítettek a ház körül. Végül nekik is varázsoltam valami újat a hajukból.
Jöttek Gabiék is, így Rékus fárasztotta őket is kicsit.
A folyamatos sétáltatással lefárasztott 4 felnőtt embert :D
Volt nagy játék a csipeszekkel is:
Hazaérve fürödtünk, s skype-oltunk apával.
2011. július 16., szombat
Ágiékkal sétáltunk! :)
Reggeli:
Reggel volt vendégem, majd "járkáltunk" kicsit a lakásban:
Elmondhatatlanul böszke vagyok az én csöppségemre! :)Fél12-kor el is ment csicsizni. Aludt 2,5 órát. Ebédeltünk, majd jött a Livi barátnőm, befestettem a haját, meg beszélgettünk kicsit. Közben írt Ági, hogy bejönnének, s elmehetnénk a köztérre a játszótérre.
Nem sokára ide is értek. A gyerekek nagyon élvezték! :) Közbe beszéltem Antival telefonon, csak Hétfőn ér haza....hihhetetlen, azt hittem ma már mehetek érte.... :(
Fagyiztunk egyet a Magda cukiba, utána feljöttünk hozzánk. Skypeoltunk apával, így ő is látta milyen ügyesen megy már a lánya! :) Sajnálom, hogy ezekről a "mérfőldkövekről" lemarad.
2011. július 15., péntek
Pééééntek....
Reggel volt vendégem, majd délután jött Zsófi barátosném is vágatni kicsit. Jót beszélgettünk, kifaggattam a cickókkal kapcsolatban, mi, hogy volt. Mi tagadás, játszadozok a gondolattal én is, de csak elméleti szinten. Szeretnék MAJD Rékusnak kistestvért, s ha esetleg lesz, csak és kizárólag utána (lehet, addigra leteszek a dologról, főleg, hogy tudom mennyire fáj).
Mikor elment, gyorsan lefürcsiztünk, ebédelt:
majd mentünk Mislenybe, vittem a Lillus leánybúcsújára a dellát, hát érdekes szitu kerekedett. Ugye már hónapok óta mondja, h hozza a meghívót, de valahogy sose jut el idáig... Mindegy, gondoltam, ha a leánybúcsúba beszerveztek, oda azért elmegyek. Na Lillus is ott volt, s odaszólt a nővérének, hogy hozzon ki egy meghívót. Na az úgy gyűrött borítékba, címzés nélkül került átadásra.
majd mentünk Mislenybe, vittem a Lillus leánybúcsújára a dellát, hát érdekes szitu kerekedett. Ugye már hónapok óta mondja, h hozza a meghívót, de valahogy sose jut el idáig... Mindegy, gondoltam, ha a leánybúcsúba beszerveztek, oda azért elmegyek. Na Lillus is ott volt, s odaszólt a nővérének, hogy hozzon ki egy meghívót. Na az úgy gyűrött borítékba, címzés nélkül került átadásra.
Mondom, fasza csaj vagy, így adod át a meghívót.... erre csak annyi választ kaptam, hogy volt ezzel más is így. Én meg gondoltam magamban, hogy tudod, annyival nem tisztelsz meg, hogy elhozd, s meghívj..... no comment!
Na nem is maradtam soká, hisz a hangulat se volt valami felettébb szupi, így gyorsan továbbálltam nővéremékhez.
A gyerekek szépen eljátszottak mint mindig. Csenge már nem rácsos ágyban alszik, s mondta Ági, hogy nagyon örül neki, s nem volt gond vele, itt értem azt, hogy nem mászik le az ágyról, hogy nem akar aludni (pedig volt benne félsz ettől), hanem leteszi, s reggelig alszik.
Hazafelé Rékus elaludt a kocsiba, úgy hoztam fel, hogy csicsizett. Aludt még az ágyába vagy 15 percet, s mentünk is fürdeni.
2011. július 14., csütörtök
Babatali
Délelőtt takarítottam, közbe beugrott a mama is! És mekkor szerencséje volt! :) -tanúja lehetett az első elindulásnak (önálló elindulásnak, mert eddig csak úgy ment, ha állásból elindítottam), meg is tett 2,5-3 métert :)
Nagy nap ez a mai :)
Beszéltünk is Róla, hogy hétvégén majd kimegyünk, hisz nem biztos, hogy hazaér Anti.... :(
Rékus jól elaludt, 3/4 +kor kelt, gyorsan megetettem, majd siettünk is Éviékhez talira.
Brutál meleg volt, gyerekek is (mi nem :D ) csak pelusban "nyomták" a kölesgolyó partyt.
...igen, Berci egy határozott mozdulattal megkínálta a többieket! :)
Évi meglepett minket finom fagyival is! :) Kevesen voltunk, hiányoztak a többiek!
Hazafelé beugrottunk a tescoba.
Nagy nap ez a mai :)
Beszéltünk is Róla, hogy hétvégén majd kimegyünk, hisz nem biztos, hogy hazaér Anti.... :(
Rékus jól elaludt, 3/4 +kor kelt, gyorsan megetettem, majd siettünk is Éviékhez talira.
Brutál meleg volt, gyerekek is (mi nem :D ) csak pelusban "nyomták" a kölesgolyó partyt.
Évi meglepett minket finom fagyival is! :) Kevesen voltunk, hiányoztak a többiek!
Hazafelé beugrottunk a tescoba.
2011. július 13., szerda
Esküvői próbafrizurák! :)
Rékus és az őszibarack:
Meg is kellett fürdetnem utána, mert nyakig összekente magát, de nagyon szeret önállóan enni! :)
Siettünk, mentünk le Szentlőrincre, Adri barátnőmnek és családjának próbafrizkót csinálni.
Rékus a kocsiba lefelé aludt, majd este 6ig sétáltatta magát, meg evett.
Így én szépen tudtam dolgozni.
Nagyon jó kis díszítést találtam ki a menyecske ruhához! :) -majd a jeles nap után láthattok képet róla! :)
Miután mindennel végeztem, még beszélgettünk kicsit, majd hazaindultunk.
Úgy elaludt a kocsiba, hogy simán betettem az ágyába, s reggelig aludt.
Meg is kellett fürdetnem utána, mert nyakig összekente magát, de nagyon szeret önállóan enni! :)
Siettünk, mentünk le Szentlőrincre, Adri barátnőmnek és családjának próbafrizkót csinálni.
Rékus a kocsiba lefelé aludt, majd este 6ig sétáltatta magát, meg evett.
Így én szépen tudtam dolgozni.
Nagyon jó kis díszítést találtam ki a menyecske ruhához! :) -majd a jeles nap után láthattok képet róla! :)
Miután mindennel végeztem, még beszélgettünk kicsit, majd hazaindultunk.
Úgy elaludt a kocsiba, hogy simán betettem az ágyába, s reggelig aludt.
2011. július 11., hétfő
Autókozmetika
Reggel elvittem kipucoltatni a kocsit, majd 10-re jött a Zsuzsi vágatni. Maradt is, beszélgettünk, meg "sétáltattuk" Rékust itthon, majd bemerészkedtünk a városba, sikerült is vennem egy táskát meg egy szandált.
A kocsi első ránézésre csudi szép volt, de alaposabb vizslatás után hagyott kívánnivalót maga mögött, mondjuk mondta a pali, hogy ha találok valamit, akkor menjek vissza. Majd ha lesz időm, s tudom nélkülözni a járművemet....
A kocsi első ránézésre csudi szép volt, de alaposabb vizslatás után hagyott kívánnivalót maga mögött, mondjuk mondta a pali, hogy ha találok valamit, akkor menjek vissza. Majd ha lesz időm, s tudom nélkülözni a járművemet....
2011. július 9., szombat
2011. július 8., péntek
2011. július 7., csütörtök
Jó vásárt csináltam! ;)
Bizony, nagyon jó vásárt csinátam! Betévedtünk a tescoba, s megláttam az akciókat! :D
Hát be is vetettem magam a gyerekruha részlegre, s válogatásba kezdtem! :)
Vettem:
Hát be is vetettem magam a gyerekruha részlegre, s válogatásba kezdtem! :)
Vettem:
- 2 db hálózsákot
- kabátot őszre (ami lehet, csak tavaszra lesz jó :)
- 3 pizsamát (ebből egy micimackós)
- sapit a kabihoz
- plüss pizsirugit - ez zsebibebás
- szabadidő együttest
2011. július 6., szerda
Szeeeeerda
Ma végre tudtam kicsit lustizni! :)
11-re volt egy vendégem, hajat mostam, majd míg Rékám aludt csináltam steak burgonyát meg sült oldalast .... hmmm isteni finom lett!
Ébredés után összepakoltam magunkat és kimentünk Nővéremékhez. Jaj, nagyon jó volt! :)
Mi pletyiztünk, lelkiztünk kicsit a gyerekeink meg egyszerűen imádják egymást! :) Nagyon jól eljátszottak! :)
Mikor legutóbb kinn voltunk, akkor a gyerekek benn játszottak a szobában, s arra lettünk figyelmesek, hogy Rékus benn sír a szobába. Hát Csenge játszott vele:
11-re volt egy vendégem, hajat mostam, majd míg Rékám aludt csináltam steak burgonyát meg sült oldalast .... hmmm isteni finom lett!
Ébredés után összepakoltam magunkat és kimentünk Nővéremékhez. Jaj, nagyon jó volt! :)
Mi pletyiztünk, lelkiztünk kicsit a gyerekeink meg egyszerűen imádják egymást! :) Nagyon jól eljátszottak! :)
Mikor legutóbb kinn voltunk, akkor a gyerekek benn játszottak a szobában, s arra lettünk figyelmesek, hogy Rékus benn sír a szobába. Hát Csenge játszott vele:
Újabb hét...
Hétfő
Az alvásom keményen 6 óráig tartott, mert mentünk le Bólyba.
Hazafelé felvettük anyut, s mentünk a nagyihoz, vittük a dokihoz. Megkaptam a "szemrehányást" , hogy nem ettem meg a vacsorámat - ezek szerint ő nem érzékelte, hogy hazamentem este , s folytatódott a hallucinációja - s, hogy még reggel se kértem.... Dokinál kaptunk beutalót laborba, meg Neurológiára. Utóbbira mentünk először.Ki volt írva, hogy nem érkezési sorrendbe történik a betegellátás, amit tapasztaltam is, mivel minket hívtak be utoljára (nem mi érkeztünk utoljára), így közel 4 órát vártunk, természetesen Rékámmal! Itt már nem kicsit voltam kiakadva, de Rékám nagyon hősiesen tűrte, sétálgattunk,s majdnem hazahoztunk egy kigyúrt betegápolót meg egy idős bácsit :) Na meg persze bezsebeltünk egy csomó : "milyen gyönyörű gyermek" dicséretet! ;) Csináltak egy CT-t, ami több korábban bekövetkezett infarktust mutatott, meg egy kis agylágyulást.
Diadnózis: kezdődő demencia (elbutulás).
Hazavittem nagyikámat, majd hazaérve dolgoztam, így már alig vártam, hogy ágyba kerüljek!
Kedd
Reggel mentem nagyikáért, s mentünk a laborba.
Itt hamar végeztünk, utána bementünk a postára csekket feladni. Itt a nagyi bepróbálkozott a "hagyd itt a Rékust velem, leülünk a padon, megvárunk itt" dologgal, de mondtam neki, hogy szó sem lehet róla, mindannyian megyünk!!!! Majd megreggeliztünk a közeli pékségbe, s mentünk a Lánc utcába időpontért.
Utána Lidl, s vittem haza. NA itt mikor kiszállt, nem tudta hol van, így a kapuhoz kísértem.
Hazaérve jött vendégem, majd este 7-re vártuk a mamáékat fodrászkodásra. Fél8 után kicsivel értek ide, már pont össze akartam takarítani, mert 8kor fürdik Rékus, így csak a papa haját vágtam le. Majd hétvégén varázsolok a mamának is valami hordhatót ;) Játszottak még egy kicsit, majd alvás.
És a nap híve, hogy kibújt egy fogacskának! Lehet, hogy nem ma, de a napokban, mert épphogy csak egy kis csücsike van kinn! :)
Az alvásom keményen 6 óráig tartott, mert mentünk le Bólyba.
Hazafelé felvettük anyut, s mentünk a nagyihoz, vittük a dokihoz. Megkaptam a "szemrehányást" , hogy nem ettem meg a vacsorámat - ezek szerint ő nem érzékelte, hogy hazamentem este , s folytatódott a hallucinációja - s, hogy még reggel se kértem.... Dokinál kaptunk beutalót laborba, meg Neurológiára. Utóbbira mentünk először.Ki volt írva, hogy nem érkezési sorrendbe történik a betegellátás, amit tapasztaltam is, mivel minket hívtak be utoljára (nem mi érkeztünk utoljára), így közel 4 órát vártunk, természetesen Rékámmal! Itt már nem kicsit voltam kiakadva, de Rékám nagyon hősiesen tűrte, sétálgattunk,s majdnem hazahoztunk egy kigyúrt betegápolót meg egy idős bácsit :) Na meg persze bezsebeltünk egy csomó : "milyen gyönyörű gyermek" dicséretet! ;) Csináltak egy CT-t, ami több korábban bekövetkezett infarktust mutatott, meg egy kis agylágyulást.
Diadnózis: kezdődő demencia (elbutulás).
Hazavittem nagyikámat, majd hazaérve dolgoztam, így már alig vártam, hogy ágyba kerüljek!
Kedd
Reggel mentem nagyikáért, s mentünk a laborba.
Itt hamar végeztünk, utána bementünk a postára csekket feladni. Itt a nagyi bepróbálkozott a "hagyd itt a Rékust velem, leülünk a padon, megvárunk itt" dologgal, de mondtam neki, hogy szó sem lehet róla, mindannyian megyünk!!!! Majd megreggeliztünk a közeli pékségbe, s mentünk a Lánc utcába időpontért.
Utána Lidl, s vittem haza. NA itt mikor kiszállt, nem tudta hol van, így a kapuhoz kísértem.
Hazaérve jött vendégem, majd este 7-re vártuk a mamáékat fodrászkodásra. Fél8 után kicsivel értek ide, már pont össze akartam takarítani, mert 8kor fürdik Rékus, így csak a papa haját vágtam le. Majd hétvégén varázsolok a mamának is valami hordhatót ;) Játszottak még egy kicsit, majd alvás.
És a nap híve, hogy kibújt egy fogacskának! Lehet, hogy nem ma, de a napokban, mert épphogy csak egy kis csücsike van kinn! :)
2011. július 2., szombat
Hazajött Apa, és ........
Péntek
Rékus tett pár lépést egyedül, egészen pontosan kettőt! :) Délután mentünk apáért, kicsit későn értünk haza, így egyből mentünk fürdeni és csicsizni.
Szombat
Szőlősre mentünk felköszönteni a mamát, hisz 30.-án volt a 43. születésnapja! :) Kapott egy nagyon finom illatú parfümöt! :) Falunap volt, így lementünk megnézni, először csak kettesben Antival. Volt ilyen pisztoly szisztémás delfinformájú buborékfújó, vettünk egyet Rékának, nagyon tetszett neki! Jött a nagy gondolat, mi lenne, ha elmennénk kikapcsolódni, kettesben töltenénk az éjszakát. Hívtuk is anyut, s mivel ők Malomvölgyeztek, így elhoztuk az utazó ágyat, s a Szőlősi nagyszülőkhöz mentünk vissza. Megfürdettem Rékust, cicizett, majd elaltattam.
Elindultunk Kővágótöttösre a haverjának a kocsmájába. Na, ott a fiúk szerencsésen eláztatták magukat, együtt ürítettek a kocsma előtt. Majd mikor sikerült rávennem Antit, hogy menjünk haza, odaálltam közel a kocsival, s ő négykézláb bemászott az autóba. Mondanom se kell, hogy hazafelé az ablakon kifelé jött még a felesleg, amiből még a hátsó kárpit is kapott.... a jobb oldalt úgy kívül belül eláztatta :(
Hazaérve szintén négykézláb szállt kis a kocsiból, majd belém kapaszkodva mentünk a kapuig, "Szerencsére" fel van túrva az utca, így jócskán kerülni kellett. Felérve a lakáshoz mondtam neki, h irány a fürdőszoba. Na megszabadítottam az összes ruhájától, s besegítettem a kádba, engedtem rá vizet. Amíg ő ott józanodott, addig én kimostam a ruháinkat, kiteregettem, elmosogattam, elpakoltam, majd mikor már láttam, hogy megmarad, besegítettem az ágyba. Gyorsan felmostam, elrendeztem a papírokat, majd elvittem az autót a mosóba. Leverettem, a külsejét, meg próbáltam orvosolni a belsejét is. Gyors Tescoba reggelit vettem, hazavittem, s nem sokára elindultam Rékámért, hisz reggel szopiznia kellet.
Igen, eddig 0 alvás...
Mire kiértem, pont felébredt. Délelőtt kicsit lepihentem odakinn, amíg a mamáék játszottak a Rékával, de talán párszor 5-10 percre kummantottam el, közbe néztem az órám.
Hívott anyukám, hogy éjjel hívta a nagyim, hogy autóbalesetem volt, ott vagyok nála, el vagyok torzulva, s biztos sokkot kaptam, mert nem szólalok meg. Anyu tudta, hogy Antival vagyok, s ha lenne valami, akkor tuti nem mamámhoz mennék, így mondta neki, adja oda a telefont nekem. Hát addigra eltűntem.... Ez már nem az első halucinációja volt ....
Megebédeltem, majd mentünk haza.
Rékus már a kocsiban elaludt, de sikerült a kocsiból úgy kivenni, hogy nem ébredt fel, így kialudta az idejét fenn az ágyába.
Anti állapota változatlan volt, így kinyitottam a nappaliban az ágyat, mondjuk sokra nem mentem vele, mert Rékus fél óra múlva kelt ....
Rettenetes fáradt voltam, de nem volt mit tenni, játszottam Rékussal.
Mikor felkelt Anti csináltam egy zacsis levest, hátha jobban lesz, s elmentünk a Baumaxba.
Vett egy kannát a kolegájának, majd haza is kellett vinnem, annyira odáig volt. Így Rékussal ketten mentünk el neki bevásárolni az útra.
Mire végre oda jutottam, hogy jajj, de jó, Rékus megfürdetve, ciciretéve, percek kérdése és alhatok, megszólalt az Anti telefonja. Mamám hívta telefonon, hogy ott vagyok nála, összeverve, s hogy menjen értem, vigyen orvoshoz. Mondta neki Anti, hogy nem vagyok ott, itt fekszek mellett. De mamám hajthatatlan volt, állította, h ott vagyok, higgye el.... átvettem a telefont, mondtam neki, hogy jól vagyok, s itthon vagyok, erre ő: persze, hogy itt vagy. Mondom, nem, nagyi, mi most telefonálunk.... de nem hatottam rá. Na ekkor gyerek ciciről le, én kocsiba be, majd irány hozzá.
Beengedett, egyből kente az arcomat krémmel, hogy ki vagyok száradva, s egész nap nem fogadtam el a vizet. Meg akart cseppenteni a szemembe műkönnyet, mert ki volt száradva a szemem is....
Kisszobába megágyazva nekem, kikészítve a bugyijaiból és zoknijaiból 2 pár, meg egy fél pohár víz, s mondja, h csak fél pohár vizet voltam hajlandó meginni, és nem akartam átöltözni....
S egész nap győzködött, h menjünk el a Honvéd kórházba, megnézetni engem, mert biztos van valami maradandó sérülésem, és kiderítenék ki tette ezt velem.
Na itt hívtam az ügyeletet!!!! Nem sokára jött is a Dr. nő. Adott neki egy nyugtató injekciót, megmérte a vérnyomását (170), majd közölte velem, h amíg meg tudja mondani hol lakik, mikor született, mi az anyja neve, addig nincs gond! Itt nem kicsit kerekítettem ki a szemem....mert szerintem jelen állapotában akár veszélyes is lehet önmagára!
Mondta, h reggel vigyem el a háziorvoshoz.
Na én itt haza is mentem, sikerült jól összeveszni még az Antival, s mint akit fejbe vágtak aludtam el!
Ennyit a romantikázásról.... :(
Hétfő
Az alvásom keményen 6 óráig tartott, mert mentünk le Bólyba.
Hazafelé felvettük anyut, s mentünk a nagyihoz, vittük a dokihoz. Megkaptam a "szemrehányást" , hogy nem ettem meg a vacsorámat - ezek szerint ő nem érzékelte, hogy hazamentem este , s folytatódott a hallucinációja - s, hogy még reggel se kértem.... Dokinál kaptunk beutalót laborba, meg Neurológiára. Utóbbira mentünk először.Ki volt írva, hogy nem érkezési sorrendbe történik a betegellátás, amit tapasztaltam is, mivel minket hívtak be utoljára (nem mi érkeztünk utoljára), így közel 4 órát vártunk, természetesen Rékámmal! Itt már nem kicsit voltam kiakadva, de Rékám nagyon hősiesen tűrte, sétálgattunk,s majdnem hazahoztunk egy kigyúrt betegápolót meg egy idős bácsit :) Na meg persze bezsebeltünk egy csomó : "milyen gyönyörű gyermek" dicséretet! ;) Csináltak egy CT-t, ami több korábban bekövetkezett infarktust mutatott, meg egy kis agylágyulást.
Diadnózis: kezdődő demencia (elbutulás).
Hazavittem nagyikámat, majd hazaérve dolgoztam, így már alig vártam, hogy ágyba kerüljek!
Kedd
Reggel mentem nagyikáért, s mentünk a laborba.
Itt hamar végeztünk, utána bementünk a postára csekket feladni. Itt a nagyi bepróbálkozott a "hagyd itt a Rékust velem, leülünk a padon, megvárunk itt" dologgal, de mondtam neki, hogy szó sem lehet róla, mindannyian megyünk!!!! Majd megreggeliztünk a közeli pékségbe, s mentünk a Lánc utcába időpontért.
Utána Lidl, s vittem haza. NA itt mikor kiszállt, nem tudta hol van, így a kapuhoz kísértem.
Hazaérve jött vendégem, majd este 7-re vártuk a mamáékat fodrászkodásra. Fél8 után kicsivel értek ide, már pont össze akartam takarítani, mert 8kor fürdik Rékus, így csak a papa haját vágtam le. Majd hétvégén varázsolok a mamának is valami hordhatót ;) Játszottak még egy kicsit, majd alvás.
És a nap híre, hogy kibújt egy fogacskának! Lehet, hogy nem ma, de a napokban, mert épphogy csak egy kis csücsike van kinn! :)
Rékus tett pár lépést egyedül, egészen pontosan kettőt! :) Délután mentünk apáért, kicsit későn értünk haza, így egyből mentünk fürdeni és csicsizni.
Szombat
Szőlősre mentünk felköszönteni a mamát, hisz 30.-án volt a 43. születésnapja! :) Kapott egy nagyon finom illatú parfümöt! :) Falunap volt, így lementünk megnézni, először csak kettesben Antival. Volt ilyen pisztoly szisztémás delfinformájú buborékfújó, vettünk egyet Rékának, nagyon tetszett neki! Jött a nagy gondolat, mi lenne, ha elmennénk kikapcsolódni, kettesben töltenénk az éjszakát. Hívtuk is anyut, s mivel ők Malomvölgyeztek, így elhoztuk az utazó ágyat, s a Szőlősi nagyszülőkhöz mentünk vissza. Megfürdettem Rékust, cicizett, majd elaltattam.
Elindultunk Kővágótöttösre a haverjának a kocsmájába. Na, ott a fiúk szerencsésen eláztatták magukat, együtt ürítettek a kocsma előtt. Majd mikor sikerült rávennem Antit, hogy menjünk haza, odaálltam közel a kocsival, s ő négykézláb bemászott az autóba. Mondanom se kell, hogy hazafelé az ablakon kifelé jött még a felesleg, amiből még a hátsó kárpit is kapott.... a jobb oldalt úgy kívül belül eláztatta :(
Hazaérve szintén négykézláb szállt kis a kocsiból, majd belém kapaszkodva mentünk a kapuig, "Szerencsére" fel van túrva az utca, így jócskán kerülni kellett. Felérve a lakáshoz mondtam neki, h irány a fürdőszoba. Na megszabadítottam az összes ruhájától, s besegítettem a kádba, engedtem rá vizet. Amíg ő ott józanodott, addig én kimostam a ruháinkat, kiteregettem, elmosogattam, elpakoltam, majd mikor már láttam, hogy megmarad, besegítettem az ágyba. Gyorsan felmostam, elrendeztem a papírokat, majd elvittem az autót a mosóba. Leverettem, a külsejét, meg próbáltam orvosolni a belsejét is. Gyors Tescoba reggelit vettem, hazavittem, s nem sokára elindultam Rékámért, hisz reggel szopiznia kellet.
Igen, eddig 0 alvás...
Mire kiértem, pont felébredt. Délelőtt kicsit lepihentem odakinn, amíg a mamáék játszottak a Rékával, de talán párszor 5-10 percre kummantottam el, közbe néztem az órám.
Hívott anyukám, hogy éjjel hívta a nagyim, hogy autóbalesetem volt, ott vagyok nála, el vagyok torzulva, s biztos sokkot kaptam, mert nem szólalok meg. Anyu tudta, hogy Antival vagyok, s ha lenne valami, akkor tuti nem mamámhoz mennék, így mondta neki, adja oda a telefont nekem. Hát addigra eltűntem.... Ez már nem az első halucinációja volt ....
Megebédeltem, majd mentünk haza.
Rékus már a kocsiban elaludt, de sikerült a kocsiból úgy kivenni, hogy nem ébredt fel, így kialudta az idejét fenn az ágyába.
Anti állapota változatlan volt, így kinyitottam a nappaliban az ágyat, mondjuk sokra nem mentem vele, mert Rékus fél óra múlva kelt ....
Rettenetes fáradt voltam, de nem volt mit tenni, játszottam Rékussal.
Mikor felkelt Anti csináltam egy zacsis levest, hátha jobban lesz, s elmentünk a Baumaxba.
Mire végre oda jutottam, hogy jajj, de jó, Rékus megfürdetve, ciciretéve, percek kérdése és alhatok, megszólalt az Anti telefonja. Mamám hívta telefonon, hogy ott vagyok nála, összeverve, s hogy menjen értem, vigyen orvoshoz. Mondta neki Anti, hogy nem vagyok ott, itt fekszek mellett. De mamám hajthatatlan volt, állította, h ott vagyok, higgye el.... átvettem a telefont, mondtam neki, hogy jól vagyok, s itthon vagyok, erre ő: persze, hogy itt vagy. Mondom, nem, nagyi, mi most telefonálunk.... de nem hatottam rá. Na ekkor gyerek ciciről le, én kocsiba be, majd irány hozzá.
Beengedett, egyből kente az arcomat krémmel, hogy ki vagyok száradva, s egész nap nem fogadtam el a vizet. Meg akart cseppenteni a szemembe műkönnyet, mert ki volt száradva a szemem is....
Kisszobába megágyazva nekem, kikészítve a bugyijaiból és zoknijaiból 2 pár, meg egy fél pohár víz, s mondja, h csak fél pohár vizet voltam hajlandó meginni, és nem akartam átöltözni....
S egész nap győzködött, h menjünk el a Honvéd kórházba, megnézetni engem, mert biztos van valami maradandó sérülésem, és kiderítenék ki tette ezt velem.
Na itt hívtam az ügyeletet!!!! Nem sokára jött is a Dr. nő. Adott neki egy nyugtató injekciót, megmérte a vérnyomását (170), majd közölte velem, h amíg meg tudja mondani hol lakik, mikor született, mi az anyja neve, addig nincs gond! Itt nem kicsit kerekítettem ki a szemem....mert szerintem jelen állapotában akár veszélyes is lehet önmagára!
Mondta, h reggel vigyem el a háziorvoshoz.
Na én itt haza is mentem, sikerült jól összeveszni még az Antival, s mint akit fejbe vágtak aludtam el!
Ennyit a romantikázásról.... :(
Hétfő
Az alvásom keményen 6 óráig tartott, mert mentünk le Bólyba.
Hazafelé felvettük anyut, s mentünk a nagyihoz, vittük a dokihoz. Megkaptam a "szemrehányást" , hogy nem ettem meg a vacsorámat - ezek szerint ő nem érzékelte, hogy hazamentem este , s folytatódott a hallucinációja - s, hogy még reggel se kértem.... Dokinál kaptunk beutalót laborba, meg Neurológiára. Utóbbira mentünk először.Ki volt írva, hogy nem érkezési sorrendbe történik a betegellátás, amit tapasztaltam is, mivel minket hívtak be utoljára (nem mi érkeztünk utoljára), így közel 4 órát vártunk, természetesen Rékámmal! Itt már nem kicsit voltam kiakadva, de Rékám nagyon hősiesen tűrte, sétálgattunk,s majdnem hazahoztunk egy kigyúrt betegápolót meg egy idős bácsit :) Na meg persze bezsebeltünk egy csomó : "milyen gyönyörű gyermek" dicséretet! ;) Csináltak egy CT-t, ami több korábban bekövetkezett infarktust mutatott, meg egy kis agylágyulást.
Diadnózis: kezdődő demencia (elbutulás).
Hazavittem nagyikámat, majd hazaérve dolgoztam, így már alig vártam, hogy ágyba kerüljek!
Kedd
Reggel mentem nagyikáért, s mentünk a laborba.
Itt hamar végeztünk, utána bementünk a postára csekket feladni. Itt a nagyi bepróbálkozott a "hagyd itt a Rékust velem, leülünk a padon, megvárunk itt" dologgal, de mondtam neki, hogy szó sem lehet róla, mindannyian megyünk!!!! Majd megreggeliztünk a közeli pékségbe, s mentünk a Lánc utcába időpontért.
Utána Lidl, s vittem haza. NA itt mikor kiszállt, nem tudta hol van, így a kapuhoz kísértem.
Hazaérve jött vendégem, majd este 7-re vártuk a mamáékat fodrászkodásra. Fél8 után kicsivel értek ide, már pont össze akartam takarítani, mert 8kor fürdik Rékus, így csak a papa haját vágtam le. Majd hétvégén varázsolok a mamának is valami hordhatót ;) Játszottak még egy kicsit, majd alvás.
És a nap híre, hogy kibújt egy fogacskának! Lehet, hogy nem ma, de a napokban, mert épphogy csak egy kis csücsike van kinn! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)