10 HÓNAPOS LETT! :)

Jaj, hihhetetlen, de igen, már 10 hónapos az én NAGYLÁNYOM! :)
Kicsit összefoglalom, miket is tudunk már, mennyit fejlődtünk az elmúlt egy hónap alatt:

• Integet pápá-t :)
• süti a pogácsát
• odahozza Jancsi - bohócot
• "kérem szépen"-re (többnyire) odaadja a kezében lévő tárgyat (mivel úgy tanítottam, hogy utána visszaadtam neki, hogy  "tessék" - ezt is tanulja, így már vissza is veszi amit odaadott :D )
• ajtót nyitogatja
• kézbe kapaszkodva jár
• étvágya remek, nem hogy nem finnyás, de dupla mennyiséget eszik :) -nem látszik tudom :)
• táskából minden probléma nélkül kipakol :)
• önállóan megreggelizik (természetesen nem magának vágja a kenyeret meg a paradicsomot, de én csak elé teszem tányérba, s szépen elfogyasztja )
• megérteti magát, pontosan el tudja mondani, mutogatni, hogy mit akar. 
• felemeli a kezét, ha azt szeretné, hogy vegyem fel
• rámutat arra az ételre, amit meg szeretne enni, arra a játékra, amit meg szeretne kapni. 
• Fix alvásideje van, általában már csak naponta egyszer alszik, de ha az alvásidő elcsúszik, lerövidül vagy kimarad, akkor nyűgös lesz.
• Egyre akaratosabb, olykor már hisztizik is, ha valami nem az elképzeléseinek megfelelően alakul. Követelőzik.
• Folyton rohangálni kell utána, mert mindent megnéz, kipróbál, megfog, szétpakol, újra és újra bajba keveri magát. 
• Mindent tud! - pontosan tudja, minek hol a helye, hogyan működik, hol kell bekapcsolni, mit szoktunk csinálni vele.

 Ma Malomvölgybe voltunk hivatalosak bográcsozásra anyuékkal. Miután Rékus felébredt, indultunk is.
Hát mikor kiértünk, mondta anyu, hogy otthon főzte lábosba a gulyást, s nem is lett az igazi.
Megterített nekünk kinn, elég furi volt, hogy ketten eszünk, ezt se így képzeltem el a családi bográcsozás címén, de a  gulyás szerintem finom volt.
Ezt felültetőzte az, hogy Dénes elment a dolgára, ottmaradt anyu, meg a Dénes anyukája. Na ő sikeresen beszólt valamit, amire én visszaszóltam (ugyan már, most találkoztunk másodszor vagy harmadszor, s elkezd kioktatni....na neeeeeeeem! -ja merthogy ezen kívül nagyon hozzánk nem szólt....)
Ja, és természetesen anyu ugrált ki-be a  büfébe, míg az anyukája tőlünk elkülönülve rejtvényt fejtett.... no comment.
Mondtam is anyunak, hogy köszönöm, de én inkább elmegyek, nekem ez nem tetszik.
Anti mondta, hogy maradjuk, ezért jöttünk, de én nem éreztem így jól magam.
Ezt én úgy képzeltem el, hogy kimegyünk, közösen megfőzzük bográcsba a kaját, leülünk EGYÜTT ebédelni, beszélgetünk, stb.
Mondjuk nagyikám beteg, nővérem céges buliba (...), én alapból mondtam is, hogy napolni kellene.

Ez már a második kint kajálós próbálkozás ami kudarcba fulladt --> vagy hétköznap kell bográcsozni, vagy nem kell bográcsozni.

Nem avval volt nekem a problémám, hogy anyu ott dolgozik kinn, hanem az, hogy akkor ne szervezzünk már így oda programot.... a családi összejövetel ne erről szóljon!

Bementünk a plázába, hívtam  az Ágit, h otthon vannak-e, felköszöntenénk Gergőt, de ő céges buliba, s mondta Gerg Csengivel mennek MOST ki Malomvölgybe..... (no comment).